A MI ISKOLÁNK
Piliscsév iskolája 1926-ban épült, amikor a hős idők első tanévében még csak 5 tanteremben tanulták a betűvetést és az egyszeregyet az akkori nebulók, kiknek mára unokái, dédunokái bőven megújult falak között alapozhatják jövőjüket… 1984 – 1986 között jelentős korszerűsítés zajlott az intézmény teljes területén, aminek eredményeképpen, azóta 8 osztálynak, felmenő rendszerben biztosítanak otthonos, korszerű lehetőséget a tanulásra. Mindezekről nagy szeretettel beszélt az iskola igazgatónője Maduda Ildikó. ELA: - Szinte mesébe illő az igazgatónő hűséges története is az iskolában eltöltött évei tükrében… Maduda Ildikó: - Valóban, hiszen magam is e falak között tanultam és nőttem föl első osztálytól nyolcadikig, tehát láttam, látom, érzékelem teljességében az iskolát gyerek és felnőtt szemmel egyaránt. Úgy hiszem ezért is szívügyem itt mindenki és minden. Szinte hihetetlennek tűnik, mégis így igaz, hogy immáron 34 éve tanítok itt magam is és ha hozzászámoljuk az első itt töltött nyolc évet tanulói minőségben, az bizony már 42 év! ELA: - Egy kistelepülésen, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, akár egy nagy famíliában, vélhetően magától értetődőbb az átlagosnál közvetlenebb, szorosabb, családias viszony, kontaktus a szülőkkel, sőt a nagyszülőkkel. Gondolom, azért is, mert itt minden nap összetalálkozhatnak a falubeli tanárokkal, nem csak a szülői értekezleteken. M.I.: - Ez nyilvánvalóan aktuális igény nélkül is természetesen működik, de nekem a pályám során, a tapasztalatok kapcsán egyébként is az lett úgymond az ars poétikám, hogy csak a szülőkkel közösen kialakított és fenntartott együttműködés eredményezhet sikereket úgy az oktatásban, mint a nevelésben. Ezt a folyamatot következetesen ápolnunk kell, amely törekvésünket szinte természetessé teszi az is, hogy hozzám hasonlóan még öt pedagógus kolléga is tősgyökeres piliscsévi, akik szintén itt végezték az első nyolc osztályt. Egyébként is nagyon kellemes arány, hogy a 14 fős tantestületből 11 kollégánk itt is lakik a településen és csak hárman dolgoznak bejáróként. Rajtuk kívül 2 óraadó és 2 áttanító pedagógus segíti munkánkat. ELA: - Tudvalévő, hogy az intézmény vezetésében nincs helyettese. Így mindenképpen több feladat hárulhat Önre. M.I.: - Tény, hogy helyettesem ugyan nincs, viszont három kiváló munkaközösség-vezető kolléga és egy rátermett iskolatitkár segít a feladatköröm legkülönbözőbb területein. Így például a manapság nélkülözhetetlen, ám igen alapos munkát igénylő pályázati tevékenységben minden szempontból naprakésznek lenni. ELA: - Van-e lehetősége, avagy szükséges-e tanítania e felelősségteljes és időigényes pozíció mellett? M.I.: - Igazgatóként nyolc óra a kötelezően teljesítendő, amit ebben a tanévben a 6. és a 8. osztályban végzek nagy szeretettel, mert elsősorban a gyerekek iránti elköteleződésem miatt választottam ezt a hivatást. ELA: - Milyen tantárgyakat tanít? M.I.: - Pályám kezdetén alsó tagozatban tanítottam, mivel az Esztergomi Tanítóképző orosz – népművelés szakkollégiumát végeztem. Aztán az Egri Tanárképző Főiskolán magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szereztem. Így most a felső osztályokban magyart tanítok. Az évek folyamán persze, ahogyan a sors is vezérelt, közoktatás-vezetői szakvizsgát tettem, így 2003 óta látom el az igazgatói feladatkört, amit örömmel végzek, mivel kollegiálisan összetartó, kellemes légkörű csapatban dolgozhatunk. ELA: - Minthogy Piliscsév szlovák nemzetiségű település, az iskolában, a kötelező tanterv keretén belül tanul minden gyerek szlovákul is? M.I.: - Természetesen. Ennek köszönhetően, itt a fiatalabb felnőtt generáció az utcán is tapasztalhatóan használja a szlovák nyelvet. Ezt már az óvodában is alapozzák, és nem csupán a szlovák családok utódai, hanem minden gyerek, aki itt jár iskolába. A nemzetiségi oktatásban biztosított a heti öt nyelv-, és népismeret, valamint a honi szlovák, a pilisi és ezen belül a csévi szlovák kultúra tanítása. Voltak, vannak olyan diákjaink is, akik annyira megszerették a szlovák nyelvet, hogy középiskolában folytatják. Egyébként a fővárosban, vagy Esztergomban továbbtanulók igazán derekasan megállják a helyüket a mi otthonos általános iskolánk után. ELA.: - Vélhetően egy kétnyelvű településen ez a tudás később sem sikkad el, hiszen a magyar mellett minden nap hallani szlovák beszélgetést is. A kétnyelvű specialitás mellett milyen más „többletet” tudnak biztosítani még a gyerekeknek? M.I.: - Már az első osztálytól szintén a tantervben valósul meg az informatikai oktatás a jól fölszerelt computer-parkunk segítségével, amit az Önkormányzatunk biztosított 1996-tól. Ez most folyamatosan egészül ki a TIOP 1.1.1. pályázat Intézményi Informatikai Infrastruktúra-fejlesztés a Közoktatásban c. program keretében. Kaptunk eddig több tanári és tanulói laptopot, tableteket, és hamarosan érkeznek projektorok, valamint a rendkívül korszerű interaktív táblák is. Továbbá a kultúrházban működő könyvtár mellett iskolánkban is van egy kisebb házi könyvtár, amely mindig „kéznél van” a gyerekek számára, legfőképp a kötelező és az ajánlott olvasmányok egyszerűbb elérhetősége céljából. ELA.: - Az új oktatáspolitika manapság előírja a napi testmozgás biztosítását is. A tornaterem azonban a felső tagozatos tanulók számára bizony szűkösnek tűnik. M.I.: - Ez tagadhatatlan, a község lakóival együtt nagyon örülnénk egy sportcsarnoknak, vagy nagyobb tornateremnek, de azért több lehetőséggel is élhetünk ennek kiküszöbölésére. Tavasszal és ősszel nagy szabadtéri területünkön élhetik ki mozgásigényüket gyerekeink. A mindennapos testnevelés és hagyományápolás keretében az alsó tagozaton heti egy órában néptánc órán vesznek részt tanulóink. Emellett művészeti iskolai képzésben is részesülhetnek a Győri Hangfestő Iskola néptánc tagozatán. ELA.: - Jelenleg milyen tanulói létszámmal működik az iskola? M.I.: - A nyolc osztályba összesen 117 gyerek jár, ami annyit tesz, hogy 11-18 fő között vannak az osztályos létszámaink, ami egyfelől ideális, mivel így könnyebben teljesülhet a családias légkör, és persze pedagógiailag az ún. egyéni bánásmód elve. Abból a szempontból viszont sajnálatos, hogy ez azt is mutatja, mára kevesebb a gyerek. Legalábbis ahhoz képest, amikor még 300 főnél is több tanulót számlálhattunk tanévenként. ELA: - Erre azért talán nem csak a demográfiai hullám mélypontja lehet a magyarázat. M.I.: - Tapasztalatunk szerint több oka is van. Például az, hogy a településünkre, mint a főváros közeli agglomerációba kiköltözött családok általában inkább alternatív, speciális iskolákba viszik a gyerekeiket. Továbbá az új rendszerben a kisgimnáziumok is „elszívják” a felső tagozatosainkat, és a szülők élnek a szabad iskolaválasztás lehetőségével. ELA: - E tények ellenére is, azért egy iskola életében, a gyerekekkel való együttlét, együtt munkálkodás, önmagában is nap, mint nap szolgálhat örömteli elégtétellel a pedagógusok számára. M.I.: Természetesen, és ez naponta az újdonság erejével hathat. Ami pedig munkánk biztos visszaigazolásaként tesz mindig boldoggá, az nem más, mint amikor évek múltán is szeretnek hozzánk hazajárni, úgy a középiskolás, mint a már felnőtt volt tanulóink.
ELA
