Moréna – a telet szimbolizáló bábu - elégetése az egyik legarchaikusabb szokás, amely a mai napig fennmaradt. Gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza, amikor még az emberek hitték, hogy a természetet, a természeti (vagy természetfeletti) erőket mágikus cselekedetekkel befolyásolni lehet. Hagyományosan, a szláv szokás szerint két héttel Húsvét előtt, a Fekete vasárnapon volt szokás, hogy egy női ruhába öltöztetett szalmabábut a fiatal lányok énekelve vittek a patakhoz, levetkőztették, meggyújtották majd vízbe vetették, vagyis tűzzel-vízzel véget vetettek a télnek.

Mi is megtettük ezt Piliscséven - ahogyan évek óta minden évben - az idei böjtben is. A szokásos forgatókönyv szerint, a Falumúzeumban a nagylányok felöltöztették fekete, csúnya öregasszonynak Morénát, a szalmabábut. Végigvonultunk vele az iskola udvarára, a patakpartra, ahol ünnepélyesen el is búcsúztattuk. Sokan elkísérték felnőttek is: nagyon népszerű rendezvényünk ez, amire sokan népviseletbe öltözve jönnek. (Hétköznapiban, nem ünneplősben: a hagyományhoz hűen, ahogyan régen is volt).

Az ovisok és az iskolások hagyományos énekeket és népi gyermekjátékokat játszottak. Azokat, amiket rekonstrukciónk szerint száz évvel ezelőtt is játszhattak-énekelhettek ilyenkor a csévi gyerekek. A fő attrakció a tűz fellobbanása, amit minden kisgyermek lélegzetvisszafojtva figyel: idén is nagy üdvrivalgást váltott ki, amikor Moréna lángra lobbant. Az Asszonykórus a téltemetéshez a Kálmánfi Béla tanár úr gyűjtéséből származó, épp ehhez a szokáshoz tartozó, Cséven felgyűjtött énekeket énekelte, mint minden évben. Az idei „tél” nem adta könnyen magát, még sokáig füstölögve integetett a patakból…