Nagy sikerrel zajlott le a hét végén Csévi Szüreti Napok /2012. szeptember 21-22./

Nagyon nagy örömünkre szolgált, hogy szó szerint a település apraja-nagyja részt vett a szüret jegyében megrendezett falunapunkon, amire nagyon nagy izgalommal és lelkesedéssel készültünk.

A kétnapos rendezvény első napján a Falumúzeumban kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők a Szlovák Önkormányzat szervezésében a csévi gazdasszonyok befőttjeiből, lekvárjaiból, savanyúiból és érdekes-szép terményeiből. El kell ismernünk szakértelmüket és gondosságukat! És nem csak a szemünket kényeztették. Finomabbnál-finomabb hagyományos süteményeikből is kóstolhattunk. Sőt, a szőlő-préselés bemutató után a kipréselt mustból is jutott mindenkinek. (Meg kellett állapítanunk, hogy ilyen finom nedűből csak kiváló bor válhat!)

A falunapot Piliscséven mindig változóan, az éppen aktuális évforduló, vagy ünnep dátumára szervezzük. Idén a szüreti mulatságot ébresztettük fel Csipkerózsika-álmából. Sok mindenkinek él még az emlékezetében a régi szüreti mulatságok emléke, hangulata…
De nem csak valamiféle nosztalgia-sugallta ötlet volt a szőlős-boros ünnep! A Pincefalu Egyesület az egyik legaktívabb, legeredményesebben tevékenykedő civil szervezet Piliscséven, akiknek a munkájára, összefogására érdemes felhívni a figyelmet. A „Piliscsévért” díjat is, az idén a jelenleg a Pincefalu Egyesületben aktív önkéntesként tevékenykedő Legény Ferenc kapta (sok évtizedre visszatekintő, sokrétű munkásságáért).

Még az időjárás is kegyes volt hozzánk, és az ilyenkor elvárhatóhoz képest legszebb arcát fordította felénk. Már a kiinduló állomásnál, a Béke utca 116. szám előtt sokan gyülekeztünk. Mindenki hozott magával ’muníciót’ is: palackokban, demizsonokban borocska, kosárkákban pogácsa lapult, nem csoda, hogy nagyon jó hangulatban indult a menet.

Több helyen is megálltunk, ahol a kikiáltó, Csabai János színművész és a bíró, Kosztka Gáspár invitálták a mulatságra a népet. Nem kellett senkit sem sokáig győzködni, hogy álljon be. A végére olyan hosszúra növekedett a zenés menet, hogy ilyen hosszú ünneplő menetet már nem is tudnánk hirtelen megmondani, mikor látott utoljára a csévi főutca.

Lovak már csak mutatóban vannak, lovashintót is csak egyet tudtunk szerezni (azt is kölcsön), de traktorokkal és teherautókkal pótoltuk őket. Aki csak tudott, felöltözött népviseletbe, vagy az alkalomhoz illő vicces, bohókás jelmezekbe, így nagyon sokszínű, tarka kavalkád alakult ki, ami emelte a hangulatot is.

A pincefaluban már várt minket a pihenőhelynél felállított rendezvénysátor, szépen feldíszítve. A díszítés az idősebbek érdeme (Zsibritovszkyné Ilonka néni, Gáncsné Ilonka néni, Velmovszky Kati néni irányították). Ők még emlékeznek rá, hogyan is kell egy szüreti bálra díszíteni – és ugyanolyan fiatalos hévvel tették, mint ahogy ezelőtt mindig.

Köszönet és gratuláció illeti azt a sok-sok lelkes embert, akiket itt most mind név szerint nem tudunk felsorolni. Köszönet mindazoknak, akik részt vettek a szervezésben, készülődésben. Köszönet a sok ötletért, munkáért, hozzávalóért és segítségért, a fellépésért, szereplésért, amivel hozzájárultak, hogy a falu-ünnep jól sikerüljön, és mindenki jól érezze magát együtt.
Öröm volt látni, hogy a fiatalok is részt vettek, hogy jól érezték magukat, szinte virradatig.
Lesz-e/legyen-e szüreti bál jövőre is?
                                                                                              Csapucha Katalin,
                                                                                              a képújság új szerkesztője